Always - 2. fejezet

A nő, palacsinta és kávé illatára ébredt. Mint már annyiszor most is átfutott az agyán, hogy Castleval minden reggel olyan, mintha egy regényben lenne. Mintha minden tökéletesen meg lenne tervezve, hogy az olvasó úgy érezze, ő maga van a szobában. Még magának is furcsa volt bevallani, de élvezte a férfivel töltött reggeleket. A reggeli első közös kávét, a palacsintát. De a legjobban mégis azt szerette, mikor ő ébredt előbb és a rendet megbontva ő készíthetett reggelit a férfinek. Jóleső érzés fogta el, mikor arra gondolt, hogy hála Castlenak már tegnap este befejezte az összes papírmunkát, ma nagy valószínűséggel nem kell dolgoznia. Ami természetesen azt jelentette, hogy vele tölti az időt. Mosollyal az arcán lépett ki a hálószobából, és legnagyobb meglepetésére nem Castle, hanem Martha állt a konyhában.

- Jó reggelt drágám! Te mi a csudát keresel még itthon, azt hittem Richarddal együtt mentél a kapitányságra!

Kate nem kapott levegőt. HOGY MI? Bement volna az őrsre nélkülem, de mégis mi a csudát csinálhat ott. Valami nagyon nincs itt rendben.

Nem akarta megijeszteni Mathat, ezért az arcára nyugalmat erőltetve válaszolt.

- Majd nem elfelejtettem, hogy tegnap este megbeszéltük, hogy… - de nem jutott eszébe semmi. -… hogy, csak odabent találkozunk, tegnap elég sokáig dolgoztam és Castle is beszélni szeretett volna a fiúkkal négyszemközt. Nagyon titokzatos volt! – borzasztóan rosszul érezte magát, hogy hazudik az asszonynak. De mivel még maga sem tudott semmit, nem szerette volna, hogy a saját üldözési mániája megijessze Marthat.

- Persze… - mondta röviden az asszony. Nagyon is jól tudtam, hogy Kathrine nem mondd igazat. A szakmájából eredően szinte rögtön kiszúrta az efféle füllentéseket is. Egyedül csak azt nem értette, hogy mi okból hazudik neki a nő, ilyen apróságban. – Gyere, ha már felébredtél egyél velem! Csináltam palacsintát és azt hiszem még kávé is maradt valamennyi.

- Köszönöm, de most csak egy kávét innék, szeretném mielőbb megtudni, miben sántikálnak a fiúk az őrsön.

- Azzal ráérsz, ha nélküled szerették volna megbeszélni, annak bizonyosan oka van. Lehet, hogy jobb nem beleavatkozni.

Katenek már semmilyen trükkje nem maradt, hogy megszabaduljon Mathatól, így kelletlenül, de arcára mégis mosolyt erőltetve ült le az asztalhoz, miközben az asszony szóáradatát figyelmen kívül hagyva merengett el, hogy mégis vajon hol lehet Castle. Mondta volna, ha korán elmegy, de hiszen semmi oka nem volt rá. A tegnapi segítsége után azt gondolta, hogy a háta közepére sem kívánna a kapitányságra menni. De hova máshova menne? Nem értem…

- Kate! Kate! Kedvesem, figyelsz te rám? – szakította félbe gondolatmenetét Martha.

- Igen persze… Vagyis ne haragudj, kicsit elkalandoztam. És azt hiszem megyek is, meg kell tudnom, miben mesterkednek ezek a jómadarak…

- De drágám, hiszen még egy falatot sem ettél. – kiabált utána Castle anyja, de már csak a becsapódó aljtóhoz intézhette szavait.

Beckett amilyen gyorsan csak tudott felöltözött, és futtában Marthatól elköszönve az ajtóhoz rohant. Ahol kis híján beleütközött a zsebében – feltehetőleg a kulcsit kereső – matató férfibe.

- Castle, mégis hol a fenében voltál? Betegre aggódtam magam! Hová tűntél?

- Csak lementem a boltba, hogy hozzak neked meggyes rétest, gondoltam már unod a palacsintámat.

- Soha nem fogom megunni a palacsintádat – ölelte át férfi nyakát, de olyan erővel, mintha soha nem akarná elereszteni.

- Kate! Me..megfojtasz!

- Jajj, ne haragudj! – szabadkozott a nő.

- Mégis mi ütött beléd? Nem szoktál csak úgy… Nem is tudom minek nevezzem ezt. Kikészülni, ha nem vagyok itt, mikor felébredsz.

- Én… Én nem készültem ki, csak megijedtem, hogy nem vagy itthon. Azt hittem te sütsz palacsintát és hirtelen rossz érzés fogott el. Magam sem értem, egyszerűen csak bepánikoltam.

- Mit mondtál? - Nézett értetlenül a férfi

- … Őőőő, azt hogy bepánikoltam?

- Nem még előtte..

- Hogy azt hittem palacsintát sütsz… - nézett értetlenül Kate

- Nem! Azelőtt!!!

- Hogy megijedte, hogy nem vagy itthon… Ó!... – végre a nő is megértette, hogy min értetlenkedett Castle. – Ne haragudj Caste, én nem úgy…

De a mondatot, már nem tudta befejezni, mert kedvese aljaival beléfojtotta a szót.

- Kate, el sem tudod képzelni, hogy ezzel egy szóval micsoda örömöt szereztél nekem.

- Nagyon örülök, hogy most már ezt is tisztáztátok, de bejönnétek végre az ajtóból, teljesen kihűl a lakás. – kiabált ki a konyhából Martha

- Persze anya! - jött a válasz – Isteni illata van, mit készítettél?

- Palacsintát! Gyertek és együnk együtt!!

- Készülj fel, ez nem olyan lesz mint az enyém – súgta Castle szerelme fülébe