1 évvel korábban
Castle! Fejezd már be, így nem tudok koncentrálni. - kelt ki magából a nyomozó, már egészen az agyára ment, ahogy a férfi az asztalán dobolt - Miért nem segítesz inkább? Tudod a papírmunka nem lesz kész magától
- És mégis miért kellene nekem segíteni? A munkaköri leírásomban nem szerepel a papírmunka. - hajolt közelebb a nőhöz az író
- Nem tényleg nincs. De az én munkaköri leírásomban sem szerepel a te esténkénti szórakoztatásod... - mosolygott kacéran a nő, miközben kigombolta a blúza két legfelső gombját.
Castle nem hogy megszólalni, de levegőt venni sem tudott. Kate, kihasználva a férfi reakcióját egy aktát hajított a férfi elé, aki meglepetésében összerezzent.
- Szóval, ha még ma haza szeretnél érni, akkor segíts egy kicsit! - bökött a Castle előtt heverő aktára a nő.
- Oké - préselte ki magából az apró kis szócskát az író, miközben az ingét igazgatta. Kedvetlenül bár, de az akta után nyúlt, hogy életében először segítsen társának a papírmunkában is.
- Vééégre! - szólalt meg Castle, mikor befejezték a hosszadalmas és rendkívül unalmas munkát. - Segítettem, de akkor most már megérdemlek némi jutalmat igaz? - állt fel, miközben felsegítette Kate kabátját.
- Csak ne olyan hevesen! - tiltakozott Kate - Nem mondtam, hogy ma kapsz kárpótlást... Azt mondtam, talán kárpótollak. De egy szóval sem...
- Kate! - vágott a szavába- Ez így nem fair! - megint olyan volt, mint egy kisfiú a cukorkaboltban, aki nem kapta nem a kívánt édességet.
- Na gyere már te nagy medve, van neked otthon egy csupor mézem! - nevetett a nő, miközben a férfi kezét megragadva a lift felé húzta. De a férfi nem mozdult. - Most mi lesz? Hivatalos kérvényt kell benyújtanom, hogy szíveskedj megmozdulni? - fonta karba a karját maga előtt. De Castle még mindig nem mozdult. Mint egy makacs kisgyerek... - gondolta Kate. Átölelte a férfi nyakát és halkan, hogy csak a férfi halhassa a fülébe búgta - Azt hittem, szeretnél egy finom vacsorát... Talán én is főzhetek és talán, nem kell hogy legyen ruha rajtam! - azzal elengedte a férfit és a lift felé indult.
Castle pár másodpercig állt, letaglózva a nő szavaitól, de aztán széles mosollyal az arcán követte szerelmét a felvonóba.
- Ugye mondtam, hogy megkapod a jutalmad, ha segítesz! - könyökölt fel Kate az ágyban.
- Ha tudtam volna, hogy így jutalmazol, már sokkal hamarabb elkezdtem volna segíteni a papírmunkában! - mosolyodott el a férfi és megcsókolta szerelmét. - De mondd csak, te tényleg nem vagy éhes? Mert én majd éhen halok. Ebéd óta semmit nem ettünk... - ült fel az ágyban.
- Nekem is majd kilyukad a gyomrom! - ült fel a nő is.
- És mondd csak, van kedved főzni? Már csak hogy ne csak puszta fecsegés legyen, amit a fülembe súgtál!
- Azt hiszem, az most nem lenne jó ötlet -. kezdte Kate - Mivel abban az esetben, ha én főznék - a korábban általam említett "öltözékben"; szóval nem hiszem, hogy az a vacsora valaha is elkészülne. - kapta magára a férfi ingét. Látta Castle szomorú gyermeki arcát ezért gyorsan hozzátette - De azért főzhetek neked...
- Tudod mit? Az ingem még szexibb .. Mintha nem lenne rajtad semmi - ölelte át Caslte a szeretett nőt, miközben az a hűtő tartalmát tanulmányozta - Szóval mi lesz a vacsora?
- Meglepetés! - fordult meg a nő
- Remélem a desszertről nem feledkezel meg? - vigyorgott karéran Castle, miközben keze a nő derekára vándorolt.
- Azt hiszem ott is képes leszek meglepetést okozni. Nem lesz okod panaszra... - mosolygott kacéran.
- Vééégre! - szólalt meg Castle, mikor befejezték a hosszadalmas és rendkívül unalmas munkát. - Segítettem, de akkor most már megérdemlek némi jutalmat igaz? - állt fel, miközben felsegítette Kate kabátját.
- Csak ne olyan hevesen! - tiltakozott Kate - Nem mondtam, hogy ma kapsz kárpótlást... Azt mondtam, talán kárpótollak. De egy szóval sem...
- Kate! - vágott a szavába- Ez így nem fair! - megint olyan volt, mint egy kisfiú a cukorkaboltban, aki nem kapta nem a kívánt édességet.
- Na gyere már te nagy medve, van neked otthon egy csupor mézem! - nevetett a nő, miközben a férfi kezét megragadva a lift felé húzta. De a férfi nem mozdult. - Most mi lesz? Hivatalos kérvényt kell benyújtanom, hogy szíveskedj megmozdulni? - fonta karba a karját maga előtt. De Castle még mindig nem mozdult. Mint egy makacs kisgyerek... - gondolta Kate. Átölelte a férfi nyakát és halkan, hogy csak a férfi halhassa a fülébe búgta - Azt hittem, szeretnél egy finom vacsorát... Talán én is főzhetek és talán, nem kell hogy legyen ruha rajtam! - azzal elengedte a férfit és a lift felé indult.
Castle pár másodpercig állt, letaglózva a nő szavaitól, de aztán széles mosollyal az arcán követte szerelmét a felvonóba.
- Ugye mondtam, hogy megkapod a jutalmad, ha segítesz! - könyökölt fel Kate az ágyban.
- Ha tudtam volna, hogy így jutalmazol, már sokkal hamarabb elkezdtem volna segíteni a papírmunkában! - mosolyodott el a férfi és megcsókolta szerelmét. - De mondd csak, te tényleg nem vagy éhes? Mert én majd éhen halok. Ebéd óta semmit nem ettünk... - ült fel az ágyban.
- Nekem is majd kilyukad a gyomrom! - ült fel a nő is.
- És mondd csak, van kedved főzni? Már csak hogy ne csak puszta fecsegés legyen, amit a fülembe súgtál!
- Azt hiszem, az most nem lenne jó ötlet -. kezdte Kate - Mivel abban az esetben, ha én főznék - a korábban általam említett "öltözékben"; szóval nem hiszem, hogy az a vacsora valaha is elkészülne. - kapta magára a férfi ingét. Látta Castle szomorú gyermeki arcát ezért gyorsan hozzátette - De azért főzhetek neked...
- Tudod mit? Az ingem még szexibb .. Mintha nem lenne rajtad semmi - ölelte át Caslte a szeretett nőt, miközben az a hűtő tartalmát tanulmányozta - Szóval mi lesz a vacsora?
- Meglepetés! - fordult meg a nő
- Remélem a desszertről nem feledkezel meg? - vigyorgott karéran Castle, miközben keze a nő derekára vándorolt.
- Azt hiszem ott is képes leszek meglepetést okozni. Nem lesz okod panaszra... - mosolygott kacéran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése